A Life coachingot és a Szupervíziót is kipróbáltam

Niához először Life coachingra jártam. Talán hamarosan el fogja tudni engedni a kezem – pontosabban én el fogom tudni engedni bátran az ő gyógyító kezeit.

A pontos kezdő dátumot – bevallom őszintén – meg kellett néznem, mert sosem számoltam az alkalmakat, röpül az idő, de olyan hasznos percek és órák ezek. Csak azt érzem, hogy amióta beszélgetünk, jobb. Egyre csak jobb, és ezt mások is észreveszik. Szerintem mindenkire ráférne egy kis önismeret, de az emberek olyan bizalmatlanok és elutasítóak a coachinggal kapcsolatban: „Hogy tudna segíteni, úgysem tud”, vagy az „Én is csak megoldom valahogy” – mondják. De, tud segíteni a coaching! A coach pedig ezért szakember, mert ő képzett segítő, és igen, van az a pont, amikor már egyedül nem találod a megoldást. Nem feltétlenül kell túl sokkoló, vagy bonyolult dolgokra gondolni, de azért mindenkinek megvan a maga keresztje. Én ezt úgy tudnám leírni, hogy minden problémát, dühöt és fájdalmat tudatosan, vagy tudattalanul szépen bedobáltam a hátam mögé, hogy ne is lássam. Csak gyűjtögettem ott a mázsás köveket, mint egy „kis” pakkot. Sajnos nehéz sziklákat már gyerekkorom óta cipelek, és az én keresztem már picit súlyosnak bizonyult.

Lilla 01Kerestem a megoldást, és Nia személyében a legjobb segítségre, szakemberre leltem. Emlékszem az első találkozóra: csak soroltam és öntöttem rá ami bennem volt. Life coachingnál főképp olyan jelenben engem hátráltató kérdéseket néztünk meg mint pl. szülők, testvér, haláleset – gyász, alkohol – erőszak, féltés és félelem, elengedés, düh és megbocsátás, boldogtalanság – boldogság. Majd miután a családon belüli gondokat helyretettük, következett az én életem pályára állítása, és a boldogságomhoz vezető út megtalálása.

Majd a coaching lezárását követően, később, egy másik folyamatban, szupervízió keretében a szakmai dolgokról esett szó. Habár mindig is ambiciózus voltam, elég sok energiát fektettem a szakmai életembe, de beszélgetéseink itt is változást hoztak. Új pozícióra pályáztam, munkahelyi konfliktusokat sikerült rendeznem, és most régóta ide-oda tologatott álmomat is megvalósítom: továbbtanulok, hogy én is úgy segíthessek másoknak, mint ahogy Nia segített nekem.

Niától olyan módszereket tanultam, olyan megoldási kulcsokat adott a kezembe, melyekkel képes voltam „kipipálni”, helyretenni, elengedni dolgokat. Szépen lassan megtaláltam az utat befelé, önmagamhoz. A kis pakkom ma már jóval könnyebb, sorban pakolom ki a nehéz köveket.

Lilla 02Én eleinte nem hittem magamban, de ő hitt bennem, és most már én is látom, hogy azok a pozitív változások amiket azóta tapasztalok, mind a beszélgetéseink hozományai. Mint egy lavina. Észre sem veszi az ember, és valahogy jönnek a dolgok, tényleg mintha kicseréltek volna. Sok munka. És sírás. És fájdalom. Majd nevetés, öröm, és a boldogság is eljön, ha hajlandóak vagyunk önmagunkkal “elszámolni”, felelősséget vállalni, és menedzselni az életünket. Nem két nap, és nem két hónap, hiszen több évet kell helyre tenni. De van segítség, és többé nem leszel egyedül az úton! Nem lehet véletlen, hogy az utóbbi időben többen megkérdezték: „Lilla, te most olyan más vagy. Ki vagy virulva. Hogy csinálod?” A válaszom ezek után talán nem meglepő: „Nia.”

2016.02.06. Lilla (32)

Ha szeretnéd elolvasni saját bemutatkozásomat is klikkelj tovább ide >>