Bármi, ami lehetséges az életünkben, az csak a jelen pillanatban jöhet létre. Az időben csak a jelen szüntelen áramlásán és pulzálásán át élünk, minden más csak az elme káprázata.
avagy a belülről vezetett, autentikus élet művészete
Bármi, ami lehetséges az életünkben, az csak a jelen pillanatban jöhet létre. Az időben csak a jelen szüntelen áramlásán és pulzálásán át élünk, minden más csak az elme káprázata.
Sok a sebzett, harcos nő a nagy világban, megbántott kislányok délibábos jelmezbálban. Álruhába bújva hordjuk a szívünket a tenyerünkön, féltve a további sérülésektől.
A november, az átalakulás, elmúlás időszaka. Utat mutathat arra, hogy figyeljünk egy picit jobban befelé, a lelkünkre.
Megengedni, hogy minden az legyen, ami – azt jelenti elfogadom magam, s téged elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Amilyen itt és most lenni tudsz.
Felengedni mindent a megkövült mintákból, hogy az élet bennem megnyilvánulhasson – azt jelenti megengedem a változást.
Elengedni azt jelenti, hogy bizonyos lelki-munka után elengedek magamból valamit, amit már túlhordtam, túléltem, ami önmagamon már túl-ért.
Tisztában lenni az érzelmeinkkel, érzelmi állapotainkkal – kulcs fontosságú a felnőtt ember életében ahhoz, hogy sikeres és boldog életet tudjunk élni.
Addig, amíg nem ismerjük meg az egyedüllétben rejlő lehetőségeket, nehézségként fogunk tekinteni arra, hogy egyedül kell élnünk.
Ebben a mostani bejegyzésben gondolatébresztőnek azt az ötletet hoztam neked, hogy alakítsuk át együtt a magányosság érzését, az építő egyedüllét állapotára.
Kérlek gyújts egy gyertyát, magadért. Azért a kislányért, aki egyszer rég sérült ebben a történetben, amit talán már te is szeretnél letenni.