Elmúlunk lassan…

Suttogó szép szavakon ring az éj, és születik az álom. Egyre halkuló távoli zajokban fürdik a csend, és mégis lépteid neszére vágyom.

De nem hallak már, nem látlak, lépted emlék, már csak rejtelem. Hamvad a füst ízű perc, múlttá válsz lassan, és én engedem…

Fotó forrás: Images6

Súlytalan esőcseppek tánca az ablakon, tavaszi szellő nászágyában remeg egy tétova dal. Egybe olvad e kép, emléked tolvaj, adni ma éjjel semmit nem akar. Hát menj tovább, menj tőlem messzire el. Kérdezlek. Ha szeretsz még, soha többé ne felelj!

Csete Nia