Szakadatlan keresés

Reggel, délben, este, az ágy alatt, az ágyban, a szobában, a kertben, a fürdőkádban, a tükörben, a pincében…

… a padláson, a múltban, a jövőben, a szerelemben, a csókban, a másik ölének ízében, a bőr illatában, anyánk hangjában, apánk szemében, az érintésben, a vágyban, a fájdalomban, a szenvedésben, az álomban, a felébredésben, a fogantatásban, egy gyermek mosolyában, egy idős ember bölcsességében, a mozdulatokban, a táncban, egymás ítéleteiben és az egymástól remélt elfogadásban, a tetteinkben, a gondolatainkban, az érzéseinkben, a víztükörben, a hegyek magaslatán, a nyúl üregében, a barlangokban, lenn a völgyben, fenn a magasban, a gyűlöletben, és a szeretetben is… éjjel… nappal… önmagunkat keressük.

Fotó forrás: Borsi Flóra

Szüntelen kutatásban, önmagunkra vágyva szóródunk szét egymásban. Így válunk le magunkról, majd kapcsolódunk vissza. Így hasítjuk le a lelkünket egymásról, s amikor csak tudunk újra egyesülünk. Örök, minduntalan pulzáló harcban, és békés megérkezésben találkozunk. Megfürdünk önmagunk tükörképének fényében, árnyékába pedig olykor belehalunk.

Játék az út, de az álarcainkba belesül a szerepünk.
Beleég a jelmezünk.

S az életünk.

Önmagunkat keresve, ha gyenge lámpásunk pislákoló, mi is alig élünk, a fellobbanásért drága árat fizetünk. Tüzünk füstjével átitatódva végül mind új útra indulunk. Hologramként innen egyszer végleg elillanunk…