Kommunikáció

Merj kifejezni!

Vannak lélektani időszakok, melyekben befelé figyelünk, befelé hallunk, befelé kérdezünk, befelé élünk. De közben odakinn áll valaki, és nyomja a kapucsengőt.

Kikiabálsz. Rárivallsz, és zárva hagyod az ajtót. Meg sem hallod mit szeretne. Csak a saját szükségleteid mentén élsz. Van ilyen. Nem bántani akarlak. Két pólusú a világ. Vagyunk néha “nagyonbenn”. Csak ilyenkor hagyj egy résnyi helyet, ahol besurranhat a másik és csendben leülhet egy székre. Meg fog várni. Mert nem hülye. Érti hogy most magaddal vagy. De ha bántod, nem engeded be, nem hagysz esélyt sem, hogy ott várakozzon egy picit beljebb – nálad – akkor ne csodálkozz, ha tavasszal már senki sem áll az ajtód előtt. Ki akar télvíz idején kint felejtett tornacsuka lenni? Beszéljetek! Arról is, ha épp egy kis csendre van szükség…

Kommunikáció

Csete Nia