Mi az, ami van?

Mi van a mozdulatban, mi van a pillanatban, ami nem kifejezhető? Szavak a dalban, kövek a falban, szövet az anyagban, mind felejthető.

Halhatatlan mi szívbemarkoló, csak dalol a szó, dúdol a hang, s felkiált egy verset rímelő. Lehet-e más, e pazar világ, mint szenvtelenül szenvedő, álruhába bújt, csókot lopó gyilkos szerető?! Mi lehetne más, égi áldás vagy nem várt sorscsapás, minket meglepő végzet és idő?!

Fotó forrás: Pixabay

Csete Nia