Nem vagy egyedül!

Egy perc az évek áramlásában, lassan lobbanó lángként talán még megszelídül. De az idő otromba tolvaj, ha nem élsz – nem könyörül…

Szitál egy szó, mint hideg esőcsepp bőrömön megérint, megszólít, legördül. De amit mond nem hallom, nem érzem, nem marad, elmenekül…

Fotó forrás: Stockphoto

Nem több az alig hallhatónál, nem kevesebb attól, ami épp csak látható. Valahol félúton ahhoz, amire mindig is vágytam, és már végén az útnak, mi nem az enyém. Minden előtt, ami még megtörténhet. Elkopott, megsárgult régi regények. Önmagukba szakadt szakadatlan zajok, mi van a csendben mi nem kimondható?! Termékeny talajon állva, 35 éven át önmagamra várva már megfogható. Ott van a csenden túl. Szorít a vágy, mégis belefeszül! Nem vagy egyedül! Nem vagy egyedül… Nem. Vagy. Egyedül.

Csete Nia