Megengedni

Megengedni, hogy minden az legyen, ami – azt jelenti elfogadom magam, s téged elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Amilyen itt és most lenni tudsz.

Fotó forrás: pixabay.com
Fotó forrás: pixabay.com

És elfogadom az életet, a sorsot is olyannak, amilyennek ezáltal elképzelem őket. Megengedőnek. Ehhez fontos, hogy szeressem magam. Ha szeretem magam, akkor időt adok magamnak a változásra, fejlődésre. Követem a testem, a lelkem útját, a magasabb rendű szellemiségem támogatásával. Nem pedig az elmém által, elvárásokkal fűszerezett idejében próbálom magam kizsigerelni, s így válni valakivé, aki nem vagyok. Megengedni magamnak, hogy az legyek, aki most lenni tudok – reményt ad arra – hogy minden nappal egyre többé váljak.

Fotó forrás: canvas.com
Fotó forrás: canvas.com

Hisz a megengedés: elfogadás is egyben. Az elfogadásban az ember tud növekedni. Az elvárásban sajnos nem, hiába hiszünk erről mást. Ha elfogadom magam, akkor már szeretni is tudom, és akkor képessé válok szeretni téged is. S ha már te is szereted magad, szereted magát az életet is. Hiszen önmagadon át vezet az út, hogy kapcsolódhass az emberekhez, és az univerzumhoz. Ha pedig szereted magad, és az életet, akkor elfogadod az embereket olyan sokféléknek, amilyenek. Ha elfogadod őket, akkor megengeded nekik, és a világnak, hogy minden olyan legyen, amilyen. Ekkor megérted, hogy az élet és a csodák – a változásban, és az apró pici különbségekben rejlenek. Jó, hogy ennyi félék vagyunk. Így tud az élet olyan lenni, amilyen. Engedd meg, hogy minden és mindenki annyi legyen, amennyi lenni tud. Ne késztess másokat a te idődben másnak lenni, mert mindenki csak annyi amennyi. Ha mindezt meg tudod engedni, az élet megmutatja neked legszebb önmagát!

Csete Nia