Mire jó az ősz, a kiránduláson kívül?

A november, az átalakulás, elmúlás időszaka. Utat mutathat arra, hogy figyeljünk egy picit jobban befelé, a lelkünkre.

Fotó forrás: gettyimages.com
Fotó forrás: gettyimages.com

Nyáron mindenki szeret kint lenni a szabadban, és másokkal kapcsolódni. A figyelmünk is kint van ilyenkor, a természeti szépségeken, a baráti társaságunkon, a látnivalókon, s mindenen ami a nyári hőségben szem-szájnak ingere lehet. Egyszerre több dologra figyelünk, és próbáljuk feldolgozni a külvilág impulzusait, ingereit. Hiszen, nyáron így a legkönnyebb töltődni. Majd jön a szeptember, ami a tanév kezdés hangulata miatt picit olyan, mintha január lenne, elkezdődik vele valami új, figyelmünket összpontosítani kezdjük. Búcsút intünk a jó időnek, rövidülnek a nappalok, a korai sötétedés felkészít minket arra, hogy bekuckózzunk az otthonunkba. S mire eljön a november, a Mindenszentek napjával már készen állunk újra az elengedésre, az átalakulásra. Ha tudatosan szeretnénk élni, érdemes az évköri ciklusok változását a saját hasznunkra is fordítani. Ha megállunk egy pillanatra, és figyelünk arra mi mindent üzenhet nekünk egy évszak, vagy hónap, könnyen önfejlesztő tanulásba kezdhetünk saját magunk segítségével, önerőnkből.

Hogyan figyeljünk jobban önmagunkra?

Az ősz kedvez a különböző önismereti programoknak is. Munkám során azt tapasztalom, hogy szívesebben jönnek az emberek ilyenkor egyéni életvezetési tanácsadásra, vagy csoportos foglalkozásokra. Ilyenkor könnyebb ugyanis befelé figyelni, szívesebben választanak a fejlődni vágyók beltéri foglalatosságokat, hisz az időjárás már meghatározhatja a kültéri szabadidős programokat. Könnyebb úgy mondani igent, egy pár hónapos önismereti folyamatra, hogy kevésbé csalogat a kinti világ. Helyette pedig, ha a belső világunkra figyelünk, akkor a novemberrel elengedhetjük – a hulló falevelekkel, képletesen – mindazt, ami már esetleg túlért az életünkben. Számvetést készíthetünk mindarról, amire már nincs is szükségünk, de valami ok miatt őrizgetjük. S ha merjük elengedni, helyére valami új is léphet. Legyen szó akár megkopott ruhadarabokról, akár elavult gondolati sémákról, melyek már nem szolgálják a fejlődésünket. De elengedhetünk a fákat nézve, akár idejétmúlt sérelmeket, lelkünket bántó szomorú történeteket is, hogy a télbe megújulva léphessünk majd át, teret adva az újnak.

Egy biztos ötlet, ami segít az elengedésben

A játékos kedvű olvasó akár ki is próbálhat egy szimbolikus gyakorlatot, amivel megtapasztalhatja az elengedés lélekemelő, felszabadító hatását. Vegyünk elő két üres fehér lapot, az egyikre kezdjük el felsorolni azokat a dolgokat, akár személyeket, amiket, akiket el szeretnénk engedni. Vizsgálódjunk egy picit befelé tekintve, hogy mi minden foglalja a helyet az életünkben, valami mástól. Felkerülhet a papírra, egy panaszkodó munkatárs, aki csak feltart és elkedvtelenít minket, s megfogadhatjuk, hogy nem hallgatjuk tovább a negatív gondolatait. De felírhatjuk a volt kedvesünktől őrizgetett apróságokat is, amiktől ha megválunk, már nem foglalják a helyet a szívünkben, egy új, boldogabb kapcsolattól.

osz-02
Fotó forrás: gettyimages.com

 

A másik papírra pedig felírhatjuk, hogy mit szeretnénk kapni, az elengedett dolgaink helyett, mi vegye át a helyét. Például a panaszkodó munkatársat megtaníthatjuk optimistábbnak lenni, így felkerülhet a papírra, hogy egy vidámabb, lelkesebb munkatársat szeretnénk kapni őbelőle. Vagy ha nem sikerül vele dűlőre jutni, figyelmünket egy másik munkatársnak szentelhetjük. Felírhatjuk, hogy a régi kedvesre emlékeztető tárgyak helyett, milyen újat veszünk meg ajándékba magunknak, és leírhatjuk az új szerelem vágyát is mellé. Amikor készen van a listánk, menjünk ki a szabadba egy kis palack vízzel és egy doboz gyufával, majd egy biztonságos helyen égessük el az elengedni valónkkal teleírt papírt. Ha elégett, ne felejtsük vízzel leönteni, mielőtt tovább sétálnánk. A másik listánkat pedig adjuk fel postán önmagunknak, és amikor megérkezik a levél, köszöntsük általa azt a sok mindent, aminek fogadására az elengedés után immáron készen vagyunk.

Fontos, hogy cselekedjünk!

Merjünk elengedni, és tenni azért is, amit a helyére vágyunk megkapni az életünkben. Ne csak várjuk az új dolgok megérkezését, hanem váljunk aktív, önmagukért tenni képes, változtatásra és változásra nyitott emberekké. Határozzuk el, hogy ez az ősz nem szomorú és melankolikus lesz a számunkra, hanem kihasználjuk a benne rejlő sok-sok potenciált, amivel feltölthetjük önmagunkat. S legyünk tudatában annak, hogy ezzel sokat tehetünk lelki egészségvédelmünk érdekében is.

Csete Nia