Szeretet rituálé

Szeresd egybe az anyagot a szellemmel, hogy a lélek életre hívhassa ősi rítustáncát a tűz erőterében…

Tegnap meghívást kaptam egy sámán szertartásra. Ősi szeretet rituáléra. Finoman, alig észrevehetően átalakult a nedves, hideg föld a cipőm talpa alatt, minden lépés egy másik belső dimenzióba vezetett. A sáros, őszbe forgó anyag befogadta a súlyomat, a fű roppanása légiessé tette jöttömet. A levegő páratartalma megváltozott, megszelídültek az erők a tűzgyújtáshoz. Az emberek fegyelmezetten, egy mély összetartozás bizonyosságában örültek egymásnak. Gyengéden, szeretettel köszöntöttek minket a vezetők, és mi tisztelettelien egymást. Nem csak fizikailag érkeztünk meg a körbe, hanem áhítatos  lélekjelenlétbe öltöztünk. Délutánból alkonyba forgott át az idő. A fák suttogni kezdtek. A bokrok dúdolni. És a rét igent mondott a szer befogadására.

Térteremtő metamorfózis

Lassan közös tűzgyújtáshoz készülődtünk. Köszöntött minket a SZERtartást vezető NŐI finom, lágy befogadó energia. Körbeszeretett minket, és megérkeztetett. Meghívta a lelkünket a közös útra, és megteremtette a teret. Majd kapcsolódott hozzánk a SZERtartást vezető stabil, határozott, utat mutató FÉRFI energia. Ereje behatolt a térbe és megteremtette a környezeti és természeti feltételeket. Meghívta szellemi, égi erőinket a körbe. Majd közösen hoztuk létre az anyagi formavilágban az átjárót.

Megáldottuk a magunk módján a fát, tűz gyúlt. Közös erőink összeadódtak. Szép lassan mindenki ünnepi díszbe öltöztette az érzékeit. Felszisszentek a gallyak a tűzben, ropogni kezdtek a fahasábok. A füst üzenetet küldött az égbe. A természet lélegezni kezdett bennünk, és mi elvetettük az időben a saját belső természetünk ős-magvait. Eggyé vált tér és idő. Természeti és természetfeletti. Anyag és lélek.

Szívhez szóló zengő égi áldás

Lehűlt az idő, átadtuk magunkat a szernek. A bölcsek beavatták a hangszereket a tűznél, felkészítve dobjaikat a szent együttségre. Felcsendült a legmélyebb ősi misztika ami a tradicionális hangok útjának mesevilágát idézte a szemünk elé. Utazni kezdtünk az időtlenségbe, a láthatatlan erők létrehívták köztünk a szellemvilágot. Őseink megérkeztek a szerre. A dobszólók elkísérték a lelkünket a tűz felé, hogy megtisztulhasson benne minden aminek lejárt az ideje. És meghívhassuk az újat, köszönthessük az új energiákat.

Felvérteződtünk a bölcsek és ősök között mindazzal a jóval, amihez a rohanó mindennapokban nehéz meglassulni. Emlékeztettek minket a belső világunk tágasságára, és a külső világhoz való odatartozásunkra. Megmutatták, hogy a testünkben ott tündököl a lelkünk, és hogy fényünk várja, hogy világítsunk egymásnak.

Sötét fellegek között járunk hónapok óta, áhítottuk ezt a rítikus tűzszertartást, hogy lássunk. Minden porcikánk ki volt fáradva, majdnem elidegenedtünk egymástól. Elvadultak a belső démonaink, amik a félelem fájáról esznek bennünk. És olyan nagyon-nagyon kellett most ez az Életfa, aminek magjait közösen ültettük el a szentséges kollektív térbe ezen a mezőn. Egybeszerettük a földet az éggel. Egyesítettük az anyagot a szellemmel. Lélektáncot jártunk a tűzben. A fák suttogását áthintettük a parázson, a bokrokkal együtt énekeltük az ősi dalokat. Befogadott minket az őszi átalakulásában érlelődő Földanya, és áldást kaptunk az égi Atyától.

Transzformatív szívtér koherencia

Szívünk szeretete ezen az alkonyon léle’k’ző közösséggé tett minket. Beleteremtettük ebbe a bizonytalan elveszni készülő földi síkba a szellemvilág bölcs útmutatásait. Lehoztuk a világnak az erőt, a fényt és az új térképet. Mind kik ott voltunk hírét visszük ennek a szernek, a magunk módján. Tudjuk, hogy kötelességünk továbbadni ezt az áldott szent káprázatot, amit szolgálatként éltünk együtt át.

Az alkony összes többi része titok marad. Hiszen ami mindenkiben egyénileg zajlott olyan mély és transzformatív alkímia, amire nemigen teremtettek szavak. Testünk magába itta lelki élményvilágunk érinthetetlen és láthatatlan belső szertartását, aminek mi magunk is épp csak szemtanúi lehettünk. Szótlan résztvevői. Transzcendens szemtanúi.

Tovább visszük hát magunkban az együtt gyújtott lángot, és az Akasha szent üzenetét, ami valamennyiünknek megmutatta a hogyan továbbra a választ.

Ebből a válaszból most másoknak is világítunk.

Gyere, tarts velem. Neked is világítok amíg a lámpásodat te is megtisztítod, testvérem. A többit, hogy hová figyelj közben, megérzed…

Csak hunyd be kicsit a szemed, tedd a szívedre a kezed,

lélegezz,

és emlékezz ki vagy…


Az oldalamon használt képek a Photostock fotóletöltőről származnak. 

  •   
  •