Hosszú, fagyos télbe születik a hó,
megkopott színekben a lét mily fakó,
nesztelen lépked, rossz mellett a jó,
áramlásban halad sok hajó.
Lebomlik az olcsó, s megkapó,
üres mind mi csak úgy eldobható,
ha merev a mosoly, arcunkra fagyó,
mit mondanánk már nem is hallható,
tágul a csend, elfogy lassan a szó,
a mély ölén izzik fel az Önvaló.
S beleolvadunk.
Ha tetszett olvasd el a többi versemet is.