Hátrányos megkülönböztetés

Felkavar a Migration Aid mai posztja. Nem értem, hogy hogyan tarthatunk itt még mindig. 2020 van, Európában tombol a hátrányos megkülönböztetés. 
A lakásban még pulóverben vagyok. Március van. Nézem a képeket az egyik közösségi portálon, félpucérra öltöztetett férfiakat hurcolnak ismét meg. Fáj a lelkem értük.

Ordít a diszkrimináció a világban

Meggyalázni, csak mert fiatal erős férfi – mi más lehet, mint akiket katonáknak és gyilkosoknak néztünk?! Lekurvázni, csak mert fiatal csinos lány – mi más lehet, mint akiket felhergelő cafkáknak és ledér lotyóknak néztünk?! Lebuzizni, csak mert boldog szerelmes – mi más lehet, mint akiket a másság miatt szemétnek és férfiatlan senkiknek néztünk?! Leganéjozni, csak mert barna bőrrel született – mi más lehet, mint akiket tolvajnak és utolsó senkiházinak néztünk?! 
Ítélkezünk, címkézünk és lesújtunk, kategóriákba soroljuk azokat, akik nem tetszenek. És büntetünk. De milyen jogon? Mi más lehet a szír fiú, a csinos lány, a meleg férfi, a cigány asszony a stigma súlya alatt, mint aminek mi akarjuk őket látni? Van-e esélyük pusztán embernek lenni? – embertelen ítélkezők és öntörvénykezők között?
Nincs. 😢

Az ítéletek fogságában élünk

Nincs esély a szeretetteljes és ítéletmentes bánásmódra ott, ahol a másság lapos kúszásba kell közlekedjen 2020-ban. Nincs esély ott, ahol a társadalom nagy része egy pillanatra se száll le lényének mélyére, hogy megtudja mi minden ő maga is. Mert ha tudná, ha megismerné a jó mellett a saját árnyék oldalát, rejtett lélekrészének sérült, kegyetlen ítélkező voltát, akkor az általa stigmatizált embertársának szemébe nézve, nem ütne többé. Szavakkal, és kézzel sem.
Aki ránéz a saját gyengeségeire is, az később kevesebb “igazat” követel. Mert önmaga igazát/ítéleteit többé nem hiszi valóságnak. Aki meglátja önmagában a fény mellett az árnyékot is, az nem tör mások életére kegyetlenül. Hisz megérti, hogy valamennyien gyarló emberek is vagyunk – a jó mellett, és egyikünk sem több a másiknál. Aki meglátja a saját maga gyengeségeit az felismeri másokét is, és megbocsát. Megbocsátja, hogy a tökéletlenségeinkkel együtt vagyunk teljesek. Aki felismeri a saját hibáit az nem tör mások életére, és nem ítélkezik mások életvitele fölött. 

Élni és élni hagyni

Ember, ki a saját kutyádat láncra verve tartod, tudod-e, hogy lelkileg az elméddel önmagadat és a gyerekedet is épp ugyanígy kínzod?
Ember, ki fröcsögve cigányozol és buzizol, tudod-e hogy a veled egyenrangú embertársad a saját tükörképed?
Ember, ki a menekültet bántalmazod, tudod-e hogy örökké hontalan leszel?
És ahol benned háború dúl, ott önmagadban már nincs hová menned. Mert a kegyetleneket nem védi meg a Sors. Karmádat önmagadnak teremted. Egyszer ott állsz majd ugyanígy. Alsónadrágban. És nem lesz ott más, csak Te. És a tetteid.
Bármikor dönthetünk másképp. Tehetünk azért, hogy empatikusabbak legyünk egymással. Nem kell elfogadnunk mindenkit, de úgy élni, hogy élni hagyjunk közben másokat az nagyon is emberi feladatunk. Hiába is hisszük, hogy a saját gondolataink igazak, és bármennyire is azonosítjuk magunkat a saját véleményünkkel, nincs jogunk az egymás fölötti ítélkezéshez. Tűnjenek a másokat megrovó gondolataink elevennek és mindenek fölött állónak, nem azok. 
Ha benned is vannak még ítéletek, és szeretnél változtatni, de nem tudod a hogyant, a Csodák tanítása segíthet neked benne. Ha Debrecenben élsz tarts velünk, minden hónapban találkozunk a Csodakurzuson. Olvass róla, hogy mi ez.
Remélem, hogy ezek a diszkrimináció elleni gondolatok, és a Migration Aid képek inspirálnak, hogy magad is tégy a hátrányos megkülönböztetés ellen, ha azt látod, hogy valakit a környezetedben bántanak. 

#útegymáshoz#avilágszínes


Az oldalamon használt képek a Photostock fotóletöltőről származnak. 

  •   
  •