Kapcsolataink védelme jelentős társadalmi üggyé vált!

Legfontosabb kötelékeink sérülhetnek napjainkban! Mit tehetünk? – Fülep Dániel római katolikus teológussal beszélgettem erről. 1.rész

A világ körülöttünk felgyorsult ütemben változik, és permanensen változunk benne mi magunk is. Sokunkat foglalkoztató aktuális kérdés, hogy hogyan tudunk az egyensúlyunkat megtartva, együtt lenni e változással? Hogyan lehet megőrizni jóllétünket, s pillanatról pillanatra nyitva maradni a Mindenségre, és a saját belső hangunkra?

Hogyan maradhatunk önnön természetünkhöz hűek úgy, hogy napjaink etikátlan jogfosztásainak ellenére is kiállhassunk magunkért, megérezhessük mire van szükségünk, és mire nem? S nem bezárkózni a járványhelyzet keltette félelem, fájdalom hatására, hanem megtalálni azt az egyensúlyt, ami lehetővé teszi, hogy befogadjuk az ebben a létkorszakban kínált tanításokat, fejlődési lehetőségeket, ajándékokat. Megőrizve azt a tisztánlátást, amely segítségével megoldásokat találhatunk arra, hogy hogyan szeretnénk ezekben az időkben élni?! Elkerülve, hogy a csalódottságunk, a jóról és rosszról alkotott elképzeléseink, félelmeink bezárják a szívünket.

Változó világunkban most különösen fontos, hogy biztos támpontok segítsék az eligazodásunkat. S hogy a legbensőségesebb emberi kapcsolataink a lehető legkevésbé sérüljenek ebben a kritikus korszakban. Mit tanít Krisztus és az Egyház a házasságról? Mint egészség- és személyiségfejlesztő tanácsadó, Fülep Dániel római katolikus teológussal beszélgettem a katolikus meggyőződés alapértékeiről a házassággal, családdal kapcsolatos kérdésekben.

Kérdező: Csete Nikoletta szupervizor
Válaszadó: Fülep Dániel r.k. teológus

A házasság jelentésével kapcsolatban ma parázs viták zajlanak. Mit tanít a katolikus Egyház a házasságról?

A házasság egy férfi és egy nő Isten rendeléséből való, egész életre szóló, szabad akarattal vállalt szövetsége, amely természete szerint a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. 

Mit jelent a szabad akarat?

A szabad akarat az Atya ajándéka, egy felelősséget jelentő lehetőség. Az akaratszabadság – latinul liberum arbitrium – az akaratnak az a képessége, hogy külső és belső kényszertől mentesen meg tudja határozni önmagát. Az akarat képes igen-t vagy nem-et mondani, képes választani cselekvés vagy nem cselekvés, illetőleg ilyen-olyan cselekvés közt. Az akaratszabadság az embert képessé teszi a lelkiismeret ítéletét követő akarati állásfoglalás (döntés) meghozatalára, és felelős cselekedetek gyakorlására. A szabadság teszi az embert erkölcsi alannyá. Az akaratszabadság az egész erkölcsi és jogi gondolkodás alapja; enélkül nincs beszámíthatóság, sem erkölcsi jó, sem érdem, sem bűn.

A szabad akarat által van az embernek szabadsága. Az emberi szabadság az emberi cselekvés azon lehetősége, hogy tudatos és személyes választás és döntés alapján, minden kényszertől mentesen törekedjen céljának elérésére. Az ember célja pedig nem más, mint a boldogság, erre irányul egész lényével, ezt keresi. Szabadsága abban áll, hogy az általa megsejtett boldogság felé vezető helyes (jónak eleget tevő, igazságnak megfelelő) utat és eszközöket szabadon, maga válassza meg. A szabadság tehát a jó megtételének a képessége. Végső soron azért kapjuk, hogy Istent szívünk mélyéből szerethessük, minden kényszertől és befolyástól mentesen dönthessünk az örök üdvösség elnyerése, az Isten életében való részesedés, az örök boldogság mellett.

Milyen egyéb Isten általi alapvetéseink vannak még, amiket elfeledtünk az életünk során?

Egy igaz Istenünk van, aki három személy: Atya és Fiú és Szentlélek. Isten a világ Teremtője és gondviselő Atyánk. Isten a maga képmására, férfinak és nőnek teremtett bennünket. Az ember testi és szellemi lélekkel, értelemmel (képes felismerni az igazságot) és szabad akarattal (képes a felismert igazság szerint cselekedni) rendelkezik. Az ember lelke halhatatlan, teste pedig feltámad. Azért élünk a világon, hogy megismerjük Istent, az Ő szeretetét, azt viszonozzuk, és eljussunk az örök életre. Életünk értelme a boldogság, végső célunk pedig az üdvösség. Mivel erre a célra teológiai hit által juthatunk, ezért legfőbb kincsünk a földön, ami mindennél drágább, mert mindennek az alapja, az a hit.

A Fiúisten emberré lett, hogy minket megváltson és üdvözítsen. Isten kegyelme az üdvösségre szükséges, amit Jézus Krisztus szerzett meg nekünk. Isten igazságos, aki a jókat megjutalmazza, a gonoszokat megbünteti, de a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát. Jézus Krisztus apostoli Egyházat alapított. Jézus szent evangéliuma pedig ez: mennyei Atyánk végtelenül szeret minket, gyermekévé fogad, és földi életünk után hazavár az örök életre. Azt hiszem, efféle az az alapvető tudás, amit szükséges volna feleleveníteni.

Milyen jellemzői vannak a katolikus szentségi házasságnak?

A katolikus házasság legfőbb javai a gyermekek és a család (a házasság elsődleges célja a gyermekek nemzése és felnevelése), a hitvesi hűség (amely kizárja a házasságon kívüli nemi érintkezést és a szív odaadását jelenti), a szentségi kegyelem (amely a házasságot felbonthatatlanná teszi). A katolikus hit szerint tehát a házasság célja a gyermeknemzés és nevelés, valamint a házasfelek java, vagyis egymás kölcsönös segítése a megszentelődés útján. E rendeltetéséből természetszerűleg következik a házasság két lényegi tulajdonsága, az egység és a felbonthatatlanság.

A házasság egysége per definitionem azt jelenti, hogy a házasság lényegéből kifolyólag egy: azaz egy férfiúnak egyszerre csak egy felesége, egy nőnek egyszerre csak egy férje lehet. Vagyis a házasság egységének a dogmája szerint csak monogámia lehetséges. A monogámia isteni és természeti törvény, a szimultán poligámia minden esete (poliginia, poliandria, poliamoria, promiszkuitás) tilos.

A felbonthatatlanság szintén hitigazság (dogma), és azt jelenti, hogy az érvényesen létrejött és elhált házasság nem bontható fel, mert valóságos szentségi kötelék, amelyért Isten kezeskedik. A megkeresztelt felek között megkötött és bevégzett házasságot semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja fel, egyes egyedül a halál.

A szentségi házasság lényege szerint Istenben való élet: gyümölcsöző megvalósítása csak élő hittel, imádsággal, liturgikus és szentségi élettel lehetséges.

Mindez eléggé sarkosnak tűnhet a mai világban, amikor a házasságról és a családról annyiféle felfogás és megélési mód tapasztalható…

Kétségtelen, hogy ma nem a tiszta és egyértelmű meghatározások korát éljük. A határok elmosódni látszanak az élet minden területén, mintha nem is léteznének. A katolikus tanítások a szentségi házasságról, annak céljáról, lényegi tulajdonságairól, javairól kristálytisztán és egyértelműen kifejezhetőek. A katolikus hit meghatározott igazságokra épül, amit az isteni kinyilatkoztatás és a teremtett világ rendje egyaránt igazol.

Említette azt is, hogy “a szimultán poligámia minden esete – poliginia, poliandria, poliamoria, promiszkuitás – tilos”. Nem gondolja, hogy ez esetleg megbánthat olyan embereket, akik másmilyen szemlélettel élnek?

A házasság szentsége és annak katolikus teológiája, mint említettem, pontosan meghatározható tartalommal bír. A katolikus házasságnak tiszta és világos keretei vannak. Vannak határai, ezért értelemszerűen van, ami belefér, és van, ami nem. A közlekedésre való utak is jelzőtáblákkal vannak ellátva: ezek mind a biztonságos úton maradást és az előrehaladást szolgálják. Természetes, hogy vannak veszélyt jelző és tiltó táblák is. A katolikus hit és tanítás hasonlóképpen a biztonságos előrehaladást s célhoz érést szolgálja, egy valóságos út, amihez hozzátartoznak az irányjelzők és a stoptáblák is.

Ennek alapján egyáltalán nem gondolom azt, hogy az Egyház tanítását megfogalmazni sértő volna. Ha húzok egy vonalat egy papíron, akkor lesz egyik és másik oldal. Minden meghatározás egyúttal kifejezése annak, hogy mi igen és mi nem. Ez a fogalmi világ és az emberi gondolkodás természete. A megkülönböztetés, a distinkció kiiktatása egyet jelent a gondolkodás felszámolásával. Ez modernizmus, amit meggyőződésem szerint kerülnünk kell, és a tiszta, egyenes beszédet érdemes gyakorolnunk.

Ha már a modern párkapcsolati szemléleteket említjük, népszerű az a vélekedés, hogy a házasságkötés csupán “csak egy papír”, s nem is lényeges igazán. Ön szerint, mihez ad alapot és miben nyújt védelmet a házasság?

A szentségi házasság Isten életébe vonja be a házassági beleegyezést és az ígéreteket. Ezáltal a házasfelek közötti szeretet immáron Isten szeretetéből táplálkozik és Istenben teljesedik be. Így válik a kapcsolat kizárólagossá és felbonthatatlanná, adja meg a testi-lelki termékenységet, a gyermekáldást, a szeretet és a hűség ajándékát, és minden szükséges isteni szent malasztot (kegyelmet) a közös életben.

A szentségi házasság az üdvösség útja, a férfi és a nő megszentelődésének Isten által rendelt lehetősége. Megteremti annak a feltételeit, hogy az ember krisztusi szeretetben éljen és abban kiteljesedjen, kölcsönös támogatást nyújt a élet küzdelmeiben és megvéd a rendetlen vágy (concupiscentia) bűnös következményeitől.

Napjaink talán egyik legigézőbb kísértése a konkupiszcencia, kifejtené ezt egy kicsit bővebben?

A katolikus teológiában ez a latin kifejezés a bűnös vágyat jelenti. Ádám paradicsomi vétke az emberi nemre hozta az áteredő bűnt, ami azt jelenti, hogy az Istentől elszakadt, kegyelem nélküli, bűnös állapot öröklődött tovább. A bűn megjelenésével az ember elvesztette az istengyermeki méltóságát és az örök életet, megjelent a szenvedés és a halál, az értelem elhomályosult, az akarat rosszra hajló lett, az emlékezet összezavarodott. Mindannyian tapasztaljuk ezeket a következményeket.

Jézus Krisztus azért jött, hogy visszanyerje számunkra az örök életet. Az Egyházban a keresztség szentségében törik meg fölöttünk a halál átka, elnyerjük a megszentelő isteni malasztot és az istengyermeki méltóságot. S bár a bűnre való készség, valamint a szenvedés és a halál a világ végéig még jelen van, de Krisztus a keresztfán győzött mindezek felett. Aki a keresztség által beoltódik Krisztusba, a kegyelem által már itt a földön elkezdheti a természetfeletti örök életet.

Az emberi természet gyengesége is az áteredő bűn következménye. Viaskodnunk kell a testünkkel és annak kívánságaival. A szellem uralmát azonban a Krisztusban kapott kegyelem és az aszkézis (gyakorlás) által visszaszerezhetjük a test fölött.

A konkupiszcencia a bűnös vágy, ami azt jelenti, hogy az ember testi és szellemi dolgokban is bűnös örömökre tör. Ezt a keresztvíz sem törli el, de a Krisztus által nyert kegyelmek által (amit különösen is a szentségek közvetítenek a számunkra) úrrá lehetünk fölötte. A bűnös vágy az emberi gyengeség megnyilvánulása, amivel foglalkoznunk érdemes. Jelen van a nemiségünkben is, mint a rendetlen szexualitásra való hajlam, amit a házasság és a család kapcsán említenünk kell. A házasság szentsége a nemi vágy rendetlenségeit is segít megfékezni, és megfelelő teret biztosít a vágynak az Isten törvényei szerint való megélésére.

Modern korunk nyitott elképzelései a szeretetről, a szerelemről, vagy a hűségről valóban más alapokon nyugszanak. Köszönöm, hogy mélyebben is körbejártuk ezt a témakört. Kanyarodjunk még vissza a családi értékek felé. Mit biztosít a gyerekek számára a házastársi szövetség?

A házasság egysége, s felbonthatatlansága biztosítja a gyermekeknek a család békéjét és nyugalmát. A szentségi házasság megtartásával a gyerekek hitben és szeretetben nevelkedhetnek. A gyermekek számára a mennyei Atya első és legfőbb képviselői a saját szüleik. A házasságban a szülők egyszerre tanítók, nevelők és példaadók, gyermekeik tőlük tanulják meg elsőként a katolikus keresztény hit és élet alapjait. Testileg és lelkileg, szívükben s lelkükben is a családban jutnak el az érett korra; így a gyermekek növekedését és fejlődését a hitvesi szövetség, valamint a szüntelenül kért és fogadott, életté tett isteni áldás alapjaiban határozza meg.

A jó házasság jó családot hozhat létre, amely megfelelő védelmet jelent mindennel szemben, ami káros, élő kapcsolatba hoz Krisztussal és az Egyházzal, felvértez a bűn forrásaival szemben, és olyan nevelést biztosít, amely keresztény nagykorúságra nevel.

Mondana erre esetleg egy személyes példát?

A gyerekek nevelése a szülők feladata. A gyermekek a szüleiktől istenképet, világnézetet, egyfajta világrendet is kapnak, például, hogy hol van a helyünk a világban, annak tudását örököljük. Személyes életünkben ez az örökség persze tovább formálódik, magunk is alakítjuk aztán, de a felfogásunk, gondolkodásunk, értékrendünk, lelkiismeretünk egész szellemi és lelki világunk alapvető vonásaira a szüleinknek közvetlen és maradandó hatása van.

Emlékszem, még a nyolcvanas években, kisiskolás fejjel élesen megtapasztaltam, hogy az iskolában, kommunista alapon miket össze nem hordtak nekünk a tanáraink az Egyház ünnepeiről. Különösen karácsony és húsvét táján kellett hallgatni az osztályfőnökök agymosását. De az én szüleim úgy neveltek, hogy ezek számomra nem okoztak különösebb megrázkódtatást, kezdettől fogva helyén tudtam kezelni ezeket a külső hatásokat. A családunkban élő volt a hit.

A mai világ sem különb, sőt sok tekintetben rosszabb. Az ellenség manapság ravasz módon, álruhában érkezik: próbál észrevétlen maradni, vagy legalábbis kívánatosnak látszani. Nagy a feladata a mai édesapáknak és édesanyáknak abban, hogy tiszta, igaz világnézetet adjanak át gyermekeiknek.

A beszélgetésünk fontos pontjához érkeztünk. Hiszen a külvilágból minket érő, és napjainkban elég erőteljes manipulációkon keresztül történő, romboló jellegű hatások sortüzét éljük át. Az interjú második felében (Elengedhetetlen most egymás felé fordulnunk!) nézzük meg azokat a lelki szempontokat, amikhez ha vissza tudunk kapcsolódni a saját értékrendünkben, könnyebben megküzdhetünk pszichológiai és spirituális értelemben is, a kívülről generált nyomással szemben.

Még több érdekes beszélgetés: Motiváló interjúk

Nem szeretnél lemaradni a Blog bejegyzésekről? Iratkozz fel a jobb oldali menüsoron (mobilon a bejegyzés alatt), és értesítést küldök neked ha újabb cikk kerül fel az oldalra. 


Fotó forrás: Pixabay