Az illúziók korát éljük?

Az illúzió avagy érzéki csalódás egy pszichológiai jelenség. Napjainkban nagyon sok ilyen fantazmagória vetül elénk!

A fantazmagória szó azt jelenti, hogy agyrém, ábrándkép, rémlátás, jelenés, látomás, lehetetlen elképzelés, agyszülemény, üres képzelgés.

Elegendő bekapcsolni a telefonunkat és fellépni egy-egy applikációra, vagy klikkelni egyet az interneten. Elég hírek után nézni, vagy látomásokat kergető bloggerek bejegyzéseit elolvasni. Elég megnyomni a kezünkbe illő fekete kütyü piros gombját és csatornát választani. Vagy minden órában meghallgatni az információnak tűnő, de valójában semmitmondó felolvasásokat, a média erre alkalmas hangsávján. A fantazmagória így és még sok egyéb módon hat a szemünkön, a fülünkön, és az összes érzékelésünkön keresztül tulajdonképpen.

A fantazmagória tudod mivel éri el a hatását?

Azzal, hogy látszatot kelt, és az érzékeléseden keresztül hat rád. Végterméke az illúzió.

Az illúzió azt jelenti, hogy éberálom, vágyálom, délibáb, ábránd, álomkép, képzelődés, képzelgés, káprázat, érzéki csalódás, hallucináció, vízió, tünemény, látomás, fantazmagória, utópia, jelenés, ködkép.

Minden ember képes illúziót élni át! Amikor érzéki csalódásunk van félreértelmezünk a valóságból érkező ingereket, és hinni kezdünk annak, amit az érzet alapján valóságosnak érzékelünk. De ez az érzékelés NEM A VALÓSÁG! A látszat – valóságosnak tűnő – érzékelése nem egyenlő a valóság tapasztalatával! ¬ Kérlek ezt többször olvasd újra, és értelmezd.

Láprázat

Ami történik velünk, amikor illúziót élünk át, az az agyunkban az érzékszervek által közvetített információ felhasználásának (ami még nem a valóság, pusztán csak a valóságból egyetlen kódolt információ) valamilyen módja. Ezzel a befogadott információval az történik az agyunkban, hogy az objektív valóságtól eltérő módon kifejeződik bennünk. Azaz szubjektív élménnyé válik.

A külső valóság egy része (egyetlen információ erejéig), belső élménnyé válik tehát azzal, hogy befogadjuk. Úgy fejeződik ki bennünk, hogy egy belső képet alkot. Ez a belső kép a mi képességeinktől függően fog valamit jelenteni. És a jelentés attól válik illúzióvá, hogy a nagy egész részeként, pusztán csak egyetlen verziót hordoz, mégpedig a mi rész-verziókat. A mi rész jelentésünket. A mi elménk egyetlen, személyes verzióját. Aminek mi magunk hiszünk.

Mi által válik valami a hitünk részévé?

Azért hiszünk neki (bárminek), mert azonosulunk vele. És mert azt képzeljük, hogy az amivel érzéki kapcsolatba kerülünk önmagunk által, az valódi. Pedig az amivel valójában kapcsolatba kerültünk a nagy objektív egész, szubjektív kicsi része csupán. És annak a szubjektív bárminek jelentés tartalmat adnunk, majd jelentőséget tulajdonítunk neki, birtokolni kezdjük és a kör bezárult… hinni fogunk abban amit a magunkénak tekintünk, legyen az élmény, kapcsolat, tárgy, gondolat, bármi.

Illúziót bármelyik érzékszerv okozhat!

Ezért vannak optikai csalódások, biztos láttál már olyan képeket, amiket ha elforgatsz (megismersz egy másik oldalról is) másnak látod. Ez a magyarázat mutatja, hogy amit te egy bizonyos (sajátos) nézőpontból látsz, az még nem a teljes valóság. Nem a teljes igazság. Csak egy rész a nagy egészből.

Illúzió

De vannak hallási, szaglási, tapintási illúziók is. Sőt az időérzékkel és az egyensúly-érzékeléssel kapcsolatosak is. Jellemző az illúziókra valami különleges dolog, még pedig az, hogy emberek többségénél ugyanazt a hatást, vagy nagyon hasonlót válthat ki. Ezért az illúziók észlelésének vizsgálata gyakran tárgya a kísérleti pszichológiának, és a tömegpszichológiának is.

Ha egy picit tanulunk az illúziók eredetéről, ezeken keresztül az észlelés mindennapi jelenségeinek megértéséhez is közelebb kerülünk. Hasznos információkat szerezhetünk önmagunkról. Az önismeret ezen része is, nagy hozzájárulás lehet ahhoz, hogy valódi tapasztalatokat szerezhessünk az életünkben történő dolgokról. Akár a jelenlegi, “pandémiás” társadalmi helyzetben is.

Hogyan pukkasztható ki az illúzió lufi?

Sokszor a „trükk” ismerete sem képes eloszlatni az érzéki csalódást, mert mögötte van egy hitrendszer. Mégpedig a bevonódás hitrendszere. Azt hisszük, hogy az amit mi magunk tapasztalunk az valóságos – az van. De ez nem igaz! Mert amíg nem tudjuk megkülönböztetni az észlelést a tapasztalástól, addig önbecsapásban vagyunk.

Az illúziók között a legszélesebb körben az optikai csalódások ismertek. Ennek talán az az oka, hogy az érzékelésünkben a látás a vezető érzékleti modalitás. 

Érzéki csalódás

Ezért nagyon könnyű elénk tenni bizonyos dolgokat, amikről ha “látjuk őket”, azt hihetjük, hogy léteznek. Ezért a különféle kivetítők nagyon hatásos eredményeket tudnak elérni! A médiumok ilyen kivetítők. Az érzékelt valóságot minden képzeletet felülmúló módon képesek manipulálni napjainkban már azok a dolgok, amikkel nap mint nap – saját döntésünk okán találkozunk. Mindent, amire szükségük van, körülményeket, tárgyakat, közösségeket, eseményeket képesek kivetíteni elénk, és az azonnal megjelenik a “valóságukban”. Vagy csak abban a belső képben, amit hinni vélünk?

Nincs több idő!

Fel kell ismernünk, hogy nekünk magunknak kell változnunk ahhoz, hogy a világ változzon körülöttünk. Avagy: nem a kanál hajlik, hanem te magad (Matrix)! Most vagy soha!

Az illúziók és a hallucinációk között az a különbség, hogy a hallucinációk nem függnek a környezetből érkező ingerektől. A bennünk létrejövő illúzió amikor kibontja magát az agyban, hozzárendeli azokat a plusz belső érzeteket, amikkel az önbecsapást igazolni lehet. Ferdíteni kezdjük a valóságot azért, hogy beigazoljuk azt az illúziót, amiben hiszünk (lásd a Neo kanál dolgot a Matrixban). Akkor most van kanál, vagy nincs kanál?

Sajnos a saját agyunk észlelési funkciója miatt elég gyakran hallucinálni kezdünk azért, hogy önigazoláshoz jussunk. Ahelyett, hogy beismernénk, hogy tévedtünk amikor egy kicsi részlet igazságában hittünk.

Vajon közösen is tudunk illúziókat létrehozni?

Igen! Ha mi emberek sokan észlelünk egyszerre ugyanolyan illúziót (és nem tartunk ott az önismeretünk által, hogy ne gyártsunk önigazolást az igazunkhoz való ragaszkodással) akkor tömegesen is képesek vagyunk hallucinálni. A kollektív káprázat létrehoz egy tömeg jelenséget, amit koherenciának neveznek. Koherenciát nem csak pozitív módokon tapasztalhatunk (pl. meditáció), átélhetünk a valóságtól elrugaszkodott eszközökkel is pl. a félelmeinken keresztül, azért, hogy nem tudatos módon csoportos illúziókkal igazoljuk a fantazmagóriáinkat. 

Vajon elég elindítani a csoportos illúziókeltést egy jól irányzott félelem-vektorral, majd a csoport végül önmaga válik a közös képzet generátorává? Igen! 

De ugyanilyen koherenciát átélhetünk a valóság realitást ébresztő eszközeivel is pl. a pozitív hitrendszereink felébresztésével, a szeretet átélésének lehetőségével, meditációval, szívfrekvencia növeléssel, stb. Miért? Hogy pozitív csoportos realitás észleléssel igazoljuk a valóságot. Szemben a félelem alapú illúzióval. 

Most már tudod, hogy dönthetsz. Van választásod. Megmutattam a hogyant is. Csatlakozz. Te döntesz mihez, és kikhez.

Mi a legfontosabb, amit tanultál a mai napon a fantazmagória szóról? Szánj pár percet a válaszra, akár magadnak le is írhatod egy papírra. Ha pedig szeretnéd megosztani, várlak az FB csoportunkban.

Élj át pozitív frekvencia növelést (akár a díjmentes Szeretetmeditációm segítségével), és csatlakozz a tudatosság útján járókhoz.

Ha tetszett a meditáció, ne felejts el feliratkozni a Youtube csatornámra, ahol értesítést küldök neked, ha újabb hanganyaggal segítelek az önmagaddal való kapcsolatod kialakításában.


A cikkben használt képek a Pixabay fotóletöltőről származnak. 

  •   
  •