Amikor ide költöztem Füredre elég hamar kiderült, hogy két szomszéd macsek is szeretne társbérlő lenni. Legalábbis az ingyen konyha szolgáltatás bejönne nekik.
Ezt úgy fejezték ki, hogy reggeli és ebéd időben idecirmogták magukat a kerti lábtörlőmre. Mindkettőnek meséltem magamról, a hasonlóan konok egóinkról és arról, hogy a macskák nem csipázzák az alfanőket. Én meg nem tűröm a zendülést a falkámban, különösebben a szexre hívó szerenádjukat sem szeretem, amit a cicaluvnyáknak tolnak. S bárhogy is színészkednénk el az alázatot, végül csattannánk.
Kétkedve fogadták, bár a kék cicc belátóbb volt, még pár napig túráztatta magát aztán mára már csak sértetten átvonul a kerten. Felém se néz. A fehér viszont még megpróbálta kifejezni, hogy de-de márpedig ő csíp engem, s édeskedő ábrázattal 2 egeret is hozott nekem reggelire. Újra beszélni próbáltam vele. Ezúttal sikítozások közepette. Mondtam neki, hogy nem eszek ilyesmit, nem cserélheti a zsákmányt házikosztra, s hogy én a Spaarba vadászok, nem a szomszéd házak padlásán. Hosszas unszolásra elvitte a döglött egereit, de azért a passzív-agressziója még egyszer-kétszer kijött. Kaptam ugyanis lopott szajrét, és egyszer egy kiscicával is megpróbált megvesztegetni, s rávenni, hogy nyissam meg az otthonom előttük. Jól szórakoztam, de állhatatosan nemeket kapott. Ez egészen a sáska ügyig ment. Akkor már felcseszte az agyamat és határozottan megkergettem a seprűvel.
Azóta más időben érkezik. Mindennap megáll a teraszon, gyönyörködik bennem amikor online coachingolok az ablak mellett ülve. Látom a szemén, hogy csodál. Különben én is őt. Amikor pedig kellően elmélyül az önismereti hallgatózás során s megunja, talán belátja, hogy az önreflexió tényleg nem az erőssége, így meg nem tud falkatag lenni…
Már csak kicsit erőszakoskodik. S megelégszik heti egy simivel. Nem hoz ajándékokat, és nem kér enni. Sóvárgó tekintettel ritkán a nappali felé néz amikor kint állok mellette. Egy-két lépést tesz a lábtörlő felé, majd elég annyit mondanom, hogy cicaaa, s ő máris rám sandít és keserédes vonakodással másfelé veszi az irányt. Tanul. És én is tőle a határkezelést.
Ma reggel a hálószoba ajtóban ült kint. Amikor az elektromos redőny felgördült, meg se rebbent. Éreztem, hogy ez most valami más. Magamra terítettem egy plédet, s kimentem hozzá. Sürgetve a terasz melletti elválasztó falhoz terelt, ahol a kék színű legény szótlanul üldögélt. Nem vágott sértett pofát, láttam, hogy bajban van. Leszedegettem a lábára aggatott zacskót meg horgolt szatyrot. Így könnyen ki tudott bújni a gereblye alól, ami fogva tartotta.
– Ezt majd vidd vissza a nagymamának, lehet, hogy keresni fogja! – suttogtam. S a szatyorra mutattam neki.
Hozzám sündörgött. Majd a fehér is.
– Tisztességes manipulátorok vagytok mondhatom. – csóváltam a fejem, majd szorosabbra húztam a plédet magamon. – De meg se próbáljatok bemenni, mert…
Be se fejezhettem, ők egy jól irányzott cinkostársi ugrással már neki is vetemedtek a szúnyoghálónak.
Csóváltam a fejem, …
– hogy lehettek egyszerre ennyire okosak és buták? Na sicc. Visszaéltetek a helyzettel. – Dobbantottam. Majd mindhárman mentünk a dolgunkra.
Nemrég kinéztem az ablakon. A szatyrot visszakaphatta a mami, én pedig újabb csomagot találtam a helyén…
Nagy. Tollas. Fekete. Nem akarom tudni, hogy mi az.
Ők meg a konokság filmjét csak pörgetik, pörgetik tovább… Szürreálisak számomra a macskák. 🙂
Tetszett ez a történet? Olvass még többet, számtalan mókás sztorim van még.