Száz lámpás gyúlt a mélykék alkony lágy ölén,
cirmos cica körme koppant az út macskakövén.
Koldus görbe botja zörgetett a pék kék ablakán,
arcán a szőrzet rőt, alakja rút volt, kiléte talány.
Kategória: Összecsengő
Csete Nia versek | Játék a szavakkal | Rímek | Önkifejezés | Alkotás | Jelenlét
Blog
Antik romantika
A lélek csipkés szimbólumokat énekel a tájra,
barna fiú ül egy kövön, a szép lányt ott várja.
Kegyelmes szeretet
Rozsdabarna pillanatok bűvölik a jövőt,
arra kérik kedvesen, adjon még időt.
Fényes remény
Télen halkabban lépdel az idő,
hangosabban dalol a hímzett keszkenő.
Óvatosabban érint, aki átutazó,
hevesebben ölel a kimondott, tiszta szó.
Tompábbnak látszik az élet jele,
fényesebben ragyog a szerelmes szeme.
Őszi kézfogó
S ha mégis lépnél, még várj, várj a megtelt pillanatra,
víz peremén virradó édes, hűs pirkadatra.
Kinek szeme árasztja a Fényt
Kegyelem – lesütött szemünkön a pilla rebbenés,
vétkeinkre válaszul a feledés.
Irgalom – ballépések után a jobb választás,
kímélet és isteni kiáradás.
Felizzó Önvaló
Hosszú, fagyos télbe születik a hó,
megkopott színekben a lét mily fakó,
nesztelen lépked, rossz mellett a jó,
áramlásban halad sok hajó.
áramlásban halad sok hajó.
