Télen halkabban lépdel az idő,
hangosabban dalol a hímzett keszkenő.
Óvatosabban érint, aki átutazó,
hevesebben ölel a kimondott, tiszta szó.
Tompábbnak látszik az élet jele,
fényesebben ragyog a szerelmes szeme.
De mire jó, ha hó alatt a csend,
dalolás helyett mindig csak feszeng?!
Oldd ki, ami feszít ott belül
mielőtt minden tűz álomra szenderül.
S mikor végre te is mersz élni,
ne felejts el hógolyózás közben feleségül kérni!
Ha szereted a rímeket,
olvass tőlem több verset is az Összecsengőben.