Egymásban ébred a lét

Sebek nélkül nem élhetünk, hiszen oly törékeny a lét, s maga az emberi élet. Meghorzsoljuk egymást.
És magunkat is. Akarva. Akaratlanul. Mégis mernünk kell újra szeretni, merni a gyógyulást választani. Merni kapcsolódni, önmagunkkal, és másokkal. Mert ami valaha megsérült két ember között, az meggyógyulhat egy teljesen másik kötelékben. A sebek ugyanis bennünk élnek, de a gyógyír rájuk közöttünk van! Nem az elme szüntelen önmagára reflektálásában! Az emlékezés vakvágányokon futtatja köreit. Önmagunkba zuhanva csak a kút fenekéig jutunk. Viszont önmagunkba nézve, egymást újra meg újra megélve átírhatjuk a történeteinket. A sebek egyre sebezhetőbbekké tesznek. Ez életünk egyik drámája. Mégis ha merjük magunkat odaadni és nem elrejteni, megtapasztalhatjuk, hogy egymásban felébredünk, meggyógyulunk, megérkezünk.

Egymás


Ha tetszett, olvasd el a többi hasonló gondolatomat is.


Fotó: Freepik