S ha mégis lépnél, még várj, várj a megtelt pillanatra,
víz peremén virradó édes, hűs pirkadatra.
Ujjaid közt átszitált múlt után, menj a csendes jelened felé,
hisz félemberként kettőnknek ez csak a bút jelentené.
Ám ha megfürdetted, s megalkottad tenmagad az időtlenség kerekén,
indulj felkutatni hangomat, keresd meg, szép lelked rejtekén.
Egymás mellé rendelt Sorsra ébredt nyárutón, ha végre meghallanád,
szép szemem fényében, tán szíved titkait is jól megvallanád.
S ha mégis lépnél, ne várj tovább a megtelt pillanatra,
megvarrom a fátylat, ránk virradó hűs pirkadatra.
Ha tetszett, olvasd el a többi versemet is.
Fotó: Freepick