Lépj hátra!

Kérlek gyújts egy gyertyát, magadért. Azért, aki egyszer rég megsérült a te élettörténetedben. Talán már te is szeretnéd a belső gyermek énedet gyógyultnak tudni.

Lehet, hogy még sosem mentél hozzá eddig igazán közel. Itt az ideje, hogy leülj a mécs lángjához, és odahívd azt a kisgyermeket is, aki lélekben vagy. Kérd, hogy üljön az öledbe. 

Dúdold el neki a dalt, amit senki más nem dúdolhat el. Add meg neki azt, amire sem a te édesanyád, sem a világon más anya nem képes. Úgy szeretni őt, ahogyan az neki jó. Rajtad kívül ugyanis senki másban nem létezhet sem az a dal, sem az a szeretet, amivel egykor önmagadat hívtad el erre az életre.

Most pedig, lépj hátra egy pillanatra attól, akinek hiszed magad az emlékeid tükrében. Majd lépj hátra a történetedtől is. Mondd, ki lennél e nélkül a történet nélkül, amivel megbántod magad mindennap? Próbáltál már nélküle lenni? Arra kérlek, írd le pár sorban ki lennél, ha nem fájna semmi? Ha bárki lehetnél? Ha nem lenne az a múlt, ami megtörtént veled? Ha nem zokogna benned a belső gyermek.

Az a te életed valójában, amit élsz? Amit mesélsz magadnak? Vagy elhiszed valakinek, aki ott duruzsol a füledben, hogy ez minden, ami lehetséges számodra? Igaz a fájdalom, az elválasztottság érzés, a vágy, hogy csak valamilyen hiány betöltésével lehetsz boldog? Tudod egyáltalán hol keresd a boldogságot? Nem a problémád kiiktatásával jön el a jól lét.

Hanem, ha szembe nézel annak felelősségével ki vagy most, és mire használod a történeted? Próbálj elcsendesedni annyira, hogy meghalld magad, és azt, hogy mit mondd neked a belső gyermek. Hogy rájöhess mire jó, miért éri meg úgy érezni magad ahogy. S milyen lenne, elengedni ami történt, és megkeresni azt, aki valójában vagy?! Van valamid, amit őrizgetsz magadban, valaki hibáztatása, valaki vétke színezi ki a sorokat a mesében. De te nem az vagy, aki mesél, sem a színező. Lépj tőle hátrébb, hogy meglásd, hogy megélhesd igazi önmagad.

Nincs hibás!

Gondold végig, akit felelőssé teszel most a boldogtalanságodért, valóban oka annak amiben vagy? Egykor, lehet, hogy ő sebzett meg, talán miatta szálltál Pokolra egy-egy percre. Aztán történetté vált ami történt, a fejedben. Lett valamid, amire jó volt fogni mindent. Amibe jó volt néha belehalni. Sőt, az is lehet, hogy ez a történet minden, ami hozzá köt az elkövetődhöz. Lehet, hogy e nélkül már valahol egészen máshol lehetnél? Mással? Akkor és ott, amikor megsebzett, abból tudtál sokat tanulni, az lenni általa aki vagy. De ma valóban hatalma van még rajtad?

Nő és a gyertya

Ébredj önmagad erejére! Arra az emberre, aki e história nélkül lehetsz. Légy az, aki a fájdalmat képes letenni, s a szomorú történetét jóra tudja váltani. Képes vagy rá! Benned van a képessége mindennek, amiről álmodsz, aki lenni akarsz. A Belső gyermek meditációimban kimondjuk az igazát annak, aki talán sosem kapott még benned elismerést. Segítek neked visszanézni, belefájni még egyszer, abba ami történt. Hogy elengedhesd. Majd megvigasztaljuk őt is benned, aki ott sírt éjjelente a válladon. A szomorú, meg nem értett belső gyermeket. Ezután megköszöntjük a felnőttet, az érett éned, akiben az erő lakik, aki képes elengedni mindent, amire nincs szüksége felnőtt útján. Aki képes minden múltbeli kötelék nélkül újjáteremteni önmagát.

A múlt lezárásának ereje téged is felszabadít! Írd újra magad! – Ha fáj a történeted… Miért várnál másra?

Ha szeretnél olvass még többet ebben a témában itt megteheted

Iratkozz fel a Youtube csatornámra, mert hamarosan többféle Belső gyermek meditációval érkezem hozzád. 


Az oldalamon használt képek a Photostock fotóletöltőről származnak. 

  •   
  •   
Separator image Posted in Blog.