A lélek csipkés szimbólumokat énekel a tájra, barna fiú ül egy kövön, a szép lányt ott várja.
Blog
Üdvözöllek az oldalamon!
Minden egyes élet egy fénylő szál, egy tündöklő fonal a világ szellemi szövetében. Ahogy haladunk az életünk útján, szálaink kereszteződnek, egymásba fonódnak. Történeteink, mint finom fonatok, összetalálkoznak a szőttesben, egyesülnek és együtt alkotunk valamit, amiben egyén és közösség egyaránt ragyog.
Éjjeli történet
Száz lámpás gyúlt a mélykék alkony lágy ölén,
cirmos cica körme koppant az út macskakövén.
Koldus görbe botja zörgetett a pék kék ablakán,
arcán a szőrzet rőt, alakja rút volt, kiléte talány.
Antik romantika
A lélek csipkés szimbólumokat énekel a tájra,
barna fiú ül egy kövön, a szép lányt ott várja.
Meg fogok gyógyulni!
Épp csak megúsztattam a szememet a Balaton kékjén, amikor a férfi megállt előttem. Rám nevetett.
Illúzió az életünk
Az elménk megrögzött tévedései hamis képet festenek a vászonra. Sérült lenyomatok színei a palettánk.
Kis magyar valóságunk
Veszprém – vasútállomás. Már ülünk a vonaton, amikor bemondják, hogy bizonytalan műszaki hiba miatt késve indulunk. A mellettem ülő lány pattogni kezd.
Kegyelmes szeretet
Rozsdabarna pillanatok bűvölik a jövőt,
arra kérik kedvesen, adjon még időt.
Konok macskaság
Amikor ide költöztem Füredre elég hamar kiderült, hogy két szomszéd macsek is szeretne társbérlő lenni. Legalábbis az ingyen konyha szolgáltatás bejönne nekik.
Egymást szövő mesék
Testünkben a lelkünket hordozzuk, lelkünk mélyén magunkat őrizzük. A meséink egymást szövik, lényeink bennünket toldoznak-foltoznak.
Fényes remény
Télen halkabban lépdel az idő,
hangosabban dalol a hímzett keszkenő.
Óvatosabban érint, aki átutazó,
hevesebben ölel a kimondott, tiszta szó.
Tompábbnak látszik az élet jele,
fényesebben ragyog a szerelmes szeme.
Őszi kézfogó
S ha mégis lépnél, még várj, várj a megtelt pillanatra,
víz peremén virradó édes, hűs pirkadatra.
Mindenre emlékszem!
Mamánál falun, az a néhány tiszta s igaz pillanat volt minden, ami a jóból jutott.
Életeken át
Szüntelen kutatásban, önmagunkra vágyva szóródunk szét egymásban. Így válunk le magunkról, majd kapcsolódunk vissza.
Kinek szeme árasztja a Fényt
Kegyelem – lesütött szemünkön a pilla rebbenés,
vétkeinkre válaszul a feledés.
Irgalom – ballépések után a jobb választás,
kímélet és isteni kiáradás.
Egymásban ébred a lét
Sebek nélkül nem élhetünk, hiszen oly törékeny a lét, s maga az emberi élet. Meghorzsoljuk egymást.